2012. szeptember 29., szombat

Visszatérés Narpiöbe


A vártnál sokkal hamarabb visszatértem Vaasa közelébe, hivatalosan Vaasaba. Kristiinakapunki és Kaskinen között félúton mökkiztünk Anna-Marival és a Magyar Keddes magyarokkal szeptember végén, pontosabban szeptember 25-28 között. A hely neve hivatalosan Narpiö volt. A mökki egy csöndes mellékút mellett feküdt, egy öböl partján. Odafelé menet gyorsan végigjártuk a helyeket, ahol aludtam. Porvot, Merikarviat és Kristiinakaupunkit. Kristiinakaupunki után kb 5 km-re álltunk meg. Egész hétvégén voltaképpen semmit sem csináltunk – azaz szaunáztunk és ittunk -, de az nagyon jól esett. András és Betti vittek minket bérelt autóval. Ildikó és Janne sajnos nem tudott eljönni. A másik autóban Gabi, Kriszta és Zoli ült. Családias hangulatú volt az egész, annál is inkább, mert Gabi és Zoli kivételével egy légtérben aludtunk. Kriszta reggelente azt hitte, hogy ott “szuszogok” mellette. Szegények!

Balra: A mi kis faházunk. Jobbra: naplemente az öbölben.
Pénteken ragyogó napsütésben bementünk Kristiinakapunkiba. Szétnéztünk a piacon és átkeltünk a lagúnán átvezető hídon. Nyáron csak átrobogtam a városon, mert siettem Kaskinen felé. Most volt idő alaposabban megnézni. Az esti szaunázás során, Kriszta megfürdött az öbölben. Másnap szombaton felkerekedtünk és bementünk Kaskinenbe. Minden múzeum zárva volt, ilyen a mi szerencsénk. Narpiö előtt kiderült azokról a fura házakról, hogy raktárak és istállók voltak. A templomban pedig Mannerheim napiparancsa függött. A város közepén, miután a múltkori cukrászdát zárva találtuk visszafordultunk. Bevásároltunk és szaunáztunk egy jót.

A kis csapat Kaskinenben.  
 Vasárnap Andrásékkal elég korán hazaértünk az aranyló fák között. Sajnos még el kellett küldenem a jelentkezésemet az Aalto Egyetem tenure track poziciójára. Ez beárnyékolta mökkizést, mert éjjelente a pályázaton dolgoztam. Többet ilyen nem teszek. Sajnos szeptember a pályázatok hónap Finnországban, ezért ez azt jelenti, hogy szeptember végén nem megyek sehová. Utána annál inkább. Ilyen az itteni élet. Sajnos Gabi és Zoli egy évre leköltözik Portugliába. Nem tudom, hogy ki fogja a Magyar Kedd rendezvényeit szervezni és ezeket a hétvégéket összehozni. Hiányozni fognak és nem csak ezért.

1 megjegyzés:

  1. Ez a bejegyzés egy több, mint egy éves eseményről szól. Azóta kiderült, hogy a pályázat nem sikerült és nyáron még egyszer visszatértem a környékre, talán életemben utoljára. Zoliék még délen kódorognak, de hamarosan visszatérnek. A távollétükben Eszter és Kriszta rendezi a Magyar Keddet.

    VálaszTörlés